A varsói felkelés azzal ér véget, hogy a fennmaradt lengyel lázadókat átadják a német erőknek.

Két hónappal korábban a Vörös Hadsereg Varsóhoz való megközelítése arra késztette a lengyel ellenállási erõket, hogy lázadást indítsanak a náci megszállás ellen. A lázadók, akik támogatták a londoni száműzetésben lévő demokratikus lengyel kormányt, azt remélték, hogy megszerezik a város irányítását, még mielőtt a szovjetek „felszabadították” azt. A lengyelek attól tartottak, hogy ha elmulasztják a várost, a szovjet hódítók erõszakkal létrehoznak egy szovjet támogató kommunista rezsimet Lengyelországban.

A rosszul ellátott lengyelek hamarosan nyereséget szereztek a németekkel szemben, ám Adolf Hitler náci vezető megerősítéseket küldött. A brutális utcai harcok során a lengyeleket fokozatosan legyőzték a német fegyverek kivételével. Időközben a Vörös Hadsereg elfoglalta Varsó külvárosát, de nem tett erőfeszítéseket a lengyel lázadók támogatására. A szovjetek azt is elutasították a britek kérését, hogy szovjet légbázisokkal használják fel az elszenvedett lengyelek számára szállítóeszközök szállítását.

63 nap elteltével a lengyelek fegyverek, készletek, élelmiszerek és víz kihagyására kényszerültek. Utólag a nácik Varsó lakosságának nagy részét deportálták és elpusztították a várost. Mivel a tiltakozók Varsóban nem voltak képesek, a szovjetek kevés szervezett ellenzéssel szembesültek a kommunista kormány létrehozásakor Lengyelországban.