Az indonéziai Tambora vulkán súlyos kitörései engedik ma erre a napra, 1815-ben. A vulkán, amely április 5-én morogni kezdett, csaknem és 100 000 embert pusztított el közvetlenül és közvetetten. A kitörés volt a legnagyobb eddig rögzített kitörés, és hatásait világszerte észlelték.

A Tambora a Sumbawa szigeten található, az indonéz szigetcsoport keleti végén. Az 1815-es kitörés előtti évezredek óta nem volt vulkáni tevékenység jele. Április 10-én, az abban a hónapban történt kitörések sorozatának első hamua 20 mérföldet küldött a légkörbe, amely a szigetet hamuval borította 1,5 méter magasra.

Öt nappal később Tambora ismét erőszakosan kitört. Ezúttal annyi hamu került ki, hogy a nap több napig nem volt látható. A környező óceánba dobott forró törmelék gőzrobbanást okozott. A törmelék közepes méretű szökőárt is okozott. Mindent összevetve, annyi sziklát és hamu dobtak ki Tamborából, hogy a vulkán magassága 14 000 méterről 9000 méterre csökkent.

A legrosszabb robbanások száz mérföld távolságban hallottak. A tamborai kitörések az éghajlatot is befolyásolták világszerte. Elég hamu került a légkörbe, hogy a globális hőmérsékletet a következő évben csökkentették; látványosan színes naplementéket okozott az egész világon. A kitörést hóban és fagyban okozták Új-Angliában, az a nyár júniusában és júliusában.

A kitörések tízezer embert öltek meg, leginkább a Sumbawa-szigeten.A következő hónapokban több mint 80 000 ember halt meg a környéken az éhezés miatt az ebből fakadó terméshiba és betegség miatt.