A Nagy-Britannia csata elérte a csúcspontját, amikor a Királyi Légierő (RAF) 56 órányi, rövidebb ideig tartó kutyaharcban lerobbant a német légi járműveket. A költséges támadás meggyőzte a német főparancsnokot, hogy a Luftwaffe nem sikerült elérni a légi fölényt Nagy-Britannia felett, és másnap a nappali támadásokat éjszakai válogatások váltották fel, mint a vereség engedménye. Szeptember 19-én, a náci vezető, Adolf Hitler határozatlan időre elhalasztotta a „Tengeri oroszlán művelet” -et Nagy-Britannia kétéltű inváziójára.Jóllehet 1941 tavaszán folytatódtak a nehéz német segélytámadások Londonon és más brit városokon, a Nagy-Britannia csata valóban megnyerte.
1940 májusában és júniusában Hollandia, Belgium, Norvégia és Franciaország egyenként esett a németekre Wehrmacht egyedül hagyva Nagy-Britanniát abban, hogy ellenálljon Hitlernek a náci világ uralomra vonatkozó terveivel szemben. A brit expedíciós erők expromptív evakuációval menekültek el a kontinensről Dunkirkből, ám hátrahagyták a tartózkodásuk megvédéséhez szükséges tartályokat és tüzérségeket. Mivel a brit légi és szárazföldi erők számát túllépték német társaik, és az Egyesült Államok segélye még nem kezdődött meg, biztosnak tűnt, hogy Nagy-Britannia hamarosan követi Franciaország sorsát. Winston Churchill, az új brit miniszterelnök ugyanakkor megígérte nemzetének és a világnak, hogy Nagy-Britannia „soha nem fog átadni”, és a brit nép mobilizálódik dacoló vezetőjük mögött.
Június 5-én a Luftwaffe támadásokat kezdett a La Manche csatorna kikötői és kötelékei ellen, és június 30-án Németország megragadta az ellenőrizetlen csatorna-szigeteket. A RAF szerint Nagy-Britannia csatajának első napján, július 10-én, a Luftwaffe fokozta a brit kikötők robbantását. Hat nappal később Hitler utasította a német hadsereget és a haditengerészetet, hogy készüljenek fel a Oroszlánfóka műveletre. Július 19-én a német vezető beszédet tett Berlinben, amelyben feltételes békét ajánlott a brit kormánynak: Nagy-Britannia megtartja birodalmát és megóvja az inváziótól, ha vezetői elfogadják a német dominanciát az európai kontinensen. Lord Halifax egyszerű rádiója elmosta a javaslatot.
Németországnak el kellett uralnia az égboltot Nagy-Britanniában, ha biztonságosabb szárazföldi erõit biztonságosan szállította át a 21 mérföldes Angol-csatorna felett. Augusztus 8-án a Luftwaffe felerősítette a kikötők elleni támadásokat annak érdekében, hogy a brit légi flottát szabadon húzza. Ezzel egyidőben a németek bombázni kezdték Nagy-Britannia kifinomult radarvédelmi rendszerét és a RAF vadászrepülőtereit. Augusztus folyamán naponta 1500 német repülőgép haladt át a Csatorna felett, gyakran elárasztva a napot, miközben brit célpontjuk ellen repültek. A támadások ellenére a túllépett RAF-szórólapok sikeresen ellenálltak a német hatalmas inváziónak, támaszkodva a radar-technológiára, a manőverezhetőbb repülőgépekre és a rendkívüli bátorságra. Minden lerobbant brit repülőgépből kettő Luftwaffe A hadi repülőgépek megsemmisültek.
Augusztus végén az RAF megtorló légitámadást indított Berlin ellen. Hitler feldühítette, és elrendelte a Luftwaffe-nak, hogy a támadásait az RAF létesítményeiről Londonba és más brit városokba helyezze át. Szeptember 7-én a villámháború megkezdődött London ellen, és egy hetes, szinte szüntelen támadások után London számos térsége lángban volt, és a királyi palotát, az egyházat és a kórházakat sújtotta. A londoni koncentráció azonban lehetővé tette az RAF visszatérését másutt, és szeptember 15-én az RAF erõs ellentámadást indított.
Churchill miniszterelnök aznap a RAF földalatti központjában volt Uxbridge-ben, és figyelte, ahogy az angol radar felveszi a brit talajon áthaladó német repülőgép-rajkat. A brit Spitfire-ket és a hurrikánokat elküldték, hogy elfogják a német hadi repülőgépeket, és merész és halálos crescendo-ban találkoztak velük. Amikor kiderült, hogy a RAF erőforrásai kimerültek, Churchill Keith Park légitársasági alelnök felé fordult és azt kérdezte: „Milyen más tartalékunk van?” Park válaszolt: „Nincs ilyen”, de szerencsére a német repülőgépek fordultak és elmentek itthon.
Ötvenhat német repülőgépek lőtték le azon a napon, bár a számot a brit újságok 185-re emelték. Nagy-Britannia 40 repülőgépet veszített el, de tagadta a Luftwaffe légitársaságok fölényét. Nem lenne német invázió Nagy-Britanniába. Nagy-Britannia csata azonban folytatódott. Októberben Hitler hatalmas bombázási kampányt rendelt London és más városok ellen a brit morál lerombolására és fegyverszünetre. Annak ellenére, hogy jelentős személyi veszteségeket szenvedett és óriási anyagi károkat okozott Nagy-Britannia városai számára, az ország eltökéltsége továbbra is megszakadt. 1941 májusában a légitámadások lényegében véget vettek, amikor a német erők összegyűltek a Szovjetunió határa közelében.
Ha elutasította a németek gyors győzelmét, megfosztotta tőlük a Szovjetunió inváziójában felhasználható erőket, és bebizonyította Amerikának, hogy Nagy-Britanniának a fegyverek támogatásának fokozása nem volt hiábavaló, a Nagy-Britannia csata kimenetele nagyban megváltoztatta a világ útját II. Háború Amint Churchill mondta a RAF-repülőkről a Nagy-Britannia csata során, "Soha az emberi konfliktusok területén soha nem voltak annyira annyira tartozók, hogy oly sok ember volt."
