Klaus Barbie, a németek által elfoglalt Lyon volt francia vezetője, a náci Gestapo, több mint négy évtizeddel a második világháború vége után tárgyalja Lyont. 177 emberiség elleni bűncselekménnyel vádolták.
A náci Németország lyoni titkos rendõrségének vezetõjeként Barbie 7500 francia zsidót és francia ellenzéki partizánt küldött koncentrációs táborokba, és mintegy 4000 kivégzést végzett. Egyéb kegyetlenségek mellett Barbie személyesen foglyokat kínzott és kivégeztek. 1943-ban elfoglalták Jean Moulint, a francia ellenállás vezetőjét, és lassan meggyilkolták. 1944-ben Barbie 44 fiatal zsidó gyermeket és hét tanárukat kerekített az izieu-i panzióban bujkálva és az Auschwitz-i pusztítótáborba deportálta őket. Az 51 közül csak egy tanár maradt életben. 1944 augusztusában, amikor a németek felkészültek a Lyonról való visszavonulásra, megszervezte az utolsó utolsó deportációs vonatot, amely több száz embert vitt a halálos táborba.
Barbie visszatért Németországba, és a háború végén leégett SS-azonosító tetoválása és új személyazonosságot feltételezett. A volt SS tisztekkel földalatti antikommunista tevékenységet folytatott, és 1947 júniusában az Egyesült Ellenes Hírszerző Testületnek (CIC) adta át magát, miután az amerikaiak pénzt és védelmet kínáltak neki hírszerző szolgálataiért cserébe. Barbie két évig amerikai ügynökként dolgozott Németországban, az amerikaiak pedig megvédték őt a francia ügyészktől, akik megpróbálták őt nyomon követni. 1949-ben az amerikaiak csempézték Barbie-t és családját Dél-Amerikába.
Klaus Altmann nevének felvételével Barbie Bolíviában telepedett le és folytatta munkáját amerikai ügynökként. Sikeres üzletember lett, és tanácsot adott Bolívia katonai rendjeinek. 1971-ben a hatalomra került Hugo Banzer Suarez elnyomó diktátor, Barbie segített brutális internálótáborok felállításában sok politikai ellenfelének. A Bolíviában töltött 32 éve alatt Barbie tisztként is szolgált a bolíviai titkos rendõrségben, részt vett drogosztási programokban és jobboldali halálos csapatot alapított. Rendszeresen utazott Európába, sőt ellátogatott Franciaországba, ahol távollétében 1952-ben és 1954-ben háborús bűncselekmények miatt ítéltek meg és halálra ítélték.
1972-ben, Serge Klarsfeld és Beatte Kunzel a náci vadászok felfedezték Barbie tartózkodási helyét Bolíviában, de Banzer Suarez megtagadta, hogy Franciaországba adja ki. Az 1980-as évek elején egy liberális bolíviai rendszer hatalomra került, és beleegyezett abba, hogy Barbie-t kiadatja francia segélyért. 1983. január 19-én Barbie-t letartóztatták, és február 7-én megérkezett Franciaországba. Az elévülési idő lejárt az 1950-es évektől való távollétében hozott ítéleteire; őt újra meg kell próbálni. Az Egyesült Államok kormánya hivatalosan bocsánatot kért Franciaországtól a Barbie-ügyben folytatott magatartása miatt az év későbbi szakaszában.
A jogi küzdelem, különösen az áldozatokat képviselő csoportok között, négy évig késleltette a tárgyalást. Végül, 1987. május 11-én a „Lyon hentes”, ahogy Franciaországban ismerték, bíróság elé állt az emberiség elleni bűncselekménye miatt. Egy négy évtizeddel korábban elképzelhetetlen tárgyalóteremben Barbie-t három kisebbségi ügyvéd védte ázsiai, afrikai és egy arab drámai esetet, amely szerint a franciák és a zsidók ugyanolyan bűnösnek bizonyultak az emberiség elleni bűncselekményekben, mint Barbie vagy bármely más Náci. Úgy tűnt, hogy Barbie ügyvédei inkább Franciaország és Izrael bíróság elé állítják ahelyett, hogy ügyfeleik ártatlanságát bizonyítják, és 1987. július 4-én bűnösnek találták. Bűncselekményei miatt a 73 éves Barbiet életük hátralévő részében börtönben ítélték el, ami Franciaország legmagasabb büntetése. Egy börtön kórházban rákban halt meg 1991-ben.
