Ezen a napon a szovjet csapatok másfél évig tartó törést hoznak létre Leningrád német ostromán. A szovjet erők lyukat lyukasztottak az ostromban, ami felszakította a német körzetet, és lehetővé tette további készletek bejutását a Ladoga-tó mentén.

1941 júniusában a Szovjetunióba való betöréskor a német csapatok előrejelzést készítettek a Szovjetunió második legnagyobb városának, Leningrádnak. Augusztusban a német erők nyugatról és délről megközelítve körülvették a várost, és használhatatlanná tették a Leningrád – Moszkva vasútállomást. Egy német támadás megpróbálta elfoglalni a várost, de kudarcot vallott; ennek fényében Hitler úgy határozott, hogy ostromot vezet be, és semmi sem engedheti be, hogy belépjen vagy kilépjen az Ó-Oroszország korábbi fővárosába. Hitler azt akarta, hogy várja meg a szovjeteket, majd a földre rohanja a várost, és átadja a területet Németország finn szövetségeseinek, akik északról a város felé haladnak. (Finnország azonban nem áll Leningrád mellett, elégedett azzal, hogy 1939-ben elvesztette a Szovjetuniót.)

Az ostrom hivatalosan 1941. szeptember 8-án kezdődött. A leningrádi emberek megkezdték a hadsereg elleni erődítmények építését, és sikerült megteremteni a város stabil védelmét, ám ők is kizárták őket a szovjet belső belső létfontosságú erőforrásokhoz való hozzáférésből. 1942-ben 650 000 leningrádi polgár halt meg éheztetés, betegség, expozíció és sérülések miatt, amelyeket az ostrom és a folyamatos német tüzérségi bombázás okozott. A bárkák alkalmanként megkönnyebbülést nyújtottak nyáron, és a jéggel szállított szánkók télen is ugyanezt tettek. Egymillió beteg, idős vagy különösen fiatal lengyelországi lakos lassan és lopakodóan evakuálódott, körülbelül 2 millió ember hagyta el élelmezni a rendelkezésre álló ételeket, és minden nyílt talajt felhasználni zöldségek ültetésére.

1944. január 27-én egy szovjet ellenségeskedés nyugatra tolta a németeket, véget vetve az ostromnak. 872 napig tartott.