A második világháború alatt a német erők Leningrád, egy nagy ipari központ és a Szovjetunió második legnagyobb városának ostromát kezdik meg. A német hadseregekhez később csatlakoztak a finn erők, amelyek Leningrád ellen haladtak le a Karéliai István alatt. A 900 napos ostromnak is nevezett Leningrád ostromlása, bár fárasztóan 872 napig tartott, körülbelül egy millió polgári ember vesztette életét és a Vörös Hadsereg védelmezőit.
A németek 1941 júniusában történő inváziójának első célpontjai közé tartozott a Leningrád, korábban az Orosz Birodalom fővárosa, amikor a német hadsereg a Szovjetunió nyugati részén harcolt, a leningrádi ipari üzemek háromnegyede és annak százezrei a lakókat keletre evakuálták. Több mint kétmillió lakos maradt azonban, és az evakuáltokat olyan menekültek váltották fel, akik a német előleg előtt elmenekültek Leningrádba. A város minden embert, nőt és gyermeket felvettek arra, hogy építsenek egy csempész elleni erődítményeket Leningrád peremén. Július végére a német erők levágták a Moszkva-Leningrád vasútvonalat, és áthatoltak a Leningrád körüli erődítmények külső övén. Szeptember 8-án a német erők ostromolták a várost, ám Leningrád erődítményei és annak 200 000 Vörös Hadsereg védelmezője öbölben tartották őket. Azon a napon egy német légibomba robbant a raktárak, amelyek a Leningrád kevés élelmezésének nagy részét tárták fel.
A Leningrád körüli hurok meghúzására a németek októberben támadást indítottak kelet felé, és levágták a város déli részén lévő utolsó autópályákat és vasútvonalakat. Időközben a finn erők előrehaladták a Karéliai Szatmust (amelyet a szovjetek az 1939-1940 közötti orosz-finn háború alatt elfoglalták Finnországból), és északról Leningrádot ostromolták. November elejéig a várost szinte teljesen bekerítették, és csak a Ladoga-tó mentén volt lehetséges ellátási mentőkötél.
A német tüzérségi és légi bombázások naponta többször érkeztek az ostrom első hónapjaiban. A polgári lakosság napi adagját 125 gramm kenyérre csökkentették, legfeljebb egy vastag szeletre. Az éhezés decemberben kezdődik, amelyet az évtizedek leghidegebb téli követi, hőmérséklete -40 Fahrenheit fokra esik. Az emberek a tél folyamán tető nélküli fegyverzetgyárakban dolgoztak, építették azokat a fegyvereket, amelyek a németeknek csak a győzelemhez vezettek.
A lakók könyveket és bútorokat égettek, hogy melegen maradjanak, és élelmet keresték a kevés adag kiegészítésére. A városi állatkert állatait az ostrom korai szakaszában fogyasztják, majd sokáig háziállatok követik őket. A burgonyából készült tapétapasztát lekaparják a falról, és a bőrt főtték, hogy ehető zseléket kapjanak. A füvet és a gyomot főtték, és a tudósok arra törekedtek, hogy kivonják a vitaminokat a fenyőtűkből és a dohányporból. Százak, esetleg több ezer igénybe vették a halottak kannibalizálását, és néhány esetben az embereket testük miatt meggyilkolták. A leningrádi rendõrség küzdött a rend fenntartásáért és külön csoportot hozott létre a kannibalizmus leküzdésére.
A fagyasztott Ladoga-tó mentén teherautók készletekkel jutottak el Leningrádba, de nem elég. Lakosságok ezreit, többnyire gyermekeket és idősöket evakuáltak a tónál, de még sokan maradtak a városban, és éhségre, keserű hidegre és könyörtelen német légitámadásokra engedett. Egyedül 1942-ben az ostrom körülbelül 600 000 ember életét követelt. Nyáron az uszályok és más hajók készletekkel csapkodtak a német légi támadásokra, hogy átjuthassák a Ladoga-tót Leningrádba.
1943 januárjában a Vörös Hadsereg katonái áttörtek a német vonalon, megszakítva a blokádot, és hatékonyabb ellátási útvonalat hoztak létre a Ladoga-tó partjai mentén. A tél hátralévő részében, majd az azt követő időszakban a fagyasztott Ladoga-tón átmenő „életút” életben tartotta Leningrádot. Végül olajvezetéket és elektromos kábeleket fektettek a tómederbe. 1943 nyarán a város bármely nyílt talaján ültetett zöldségek kiegészítették a táplálékot.
1944 elején a szovjet erõk megközelítették Leningrádot, és arra kényszerítették a német erõket, hogy január 27-én visszavonuljanak a város déli irányába. Az ostrom véget ért. Májusban kezdődött egy óriási szovjet támadás, hogy tisztítsák a Szovjetuniót a betolakodóitól. A 872 napos Leningrád ostrom becslések szerint egy millió szovjet életbe kerül, talán több százezerrel többet. A szovjet kormány 1945-ben odaítélte a lenin rendt a leningrádi népnek, tisztelgve az ő kitartásukat az unalmas ostrom alatt. A város csak az 1960-as években nyerte el háború előtti hárommillió lakosságát.
