1881-es ezen a napon James A. Garfield elnök, aki alig négy hónapja volt hivatalban, 80 nappal korábban, július 2-án bérgyilkos által okozott sebeket szenved.
Garfield gyilkosa Charles Guiteau nevű ügyvéd és politikai irodakeresõ volt. Guiteau viszonylag idegene volt az elnöknek és az adminisztrációnak egy olyan korszakban, amikor a szövetségi pozíciókat „ki tudja” alapon adták ki. Amikor kinevezési kérelmeit figyelmen kívül hagyták, egy dühös Guiteau megbotlotta az elnököt, bosszút bízva.
1881. július 2-án reggel Garfield a Baltimore és a Potomac vasútállomás felé indult, hogy rövid vakációra menjen. Ahogy az állomáson végigment a várakozó vonat felé, Guiteau hátrébb lépett az elnök mögött és két lövést lőtt. Az első golyó Garfield karját legeltette; a második a hasnyálmirigy alatt volt. Az orvosok számos sikertelen kísérletet tettek a golyó eltávolítására, míg Garfield Fehér Ház hálószobájában feküdt, ébren és fájdalommal. Alexander Graham Bell, aki a Garfield egyik orvosa, megpróbált egy fémdetektor korai verzióját használni a második golyó megtalálásához, de kudarcot vallott.
A történeti beszámolók Garfield halálának pontos oka szerint változnak. Egyesek úgy vélik, hogy orvosainak kezelése, amely magában foglalta a kinin, morfin, pálinka és kalomel beadását, valamint a végbélben való etetését, felgyorsíthatta halálát. Mások azt állítják, hogy Garfield meghalt egy már előrehaladott szívbetegségben. Szeptember elejére Garfield, aki a New Jersey-i tengerparti visszavonuláson regenerálódott, látszólag felépült. Szeptember 19-én halt meg. A boncolási beszámolók abban az időben azt állították, hogy belső sebének nyomása aneurizmát okozott, amely a halál valószínű oka.
A zsűri a gyülekezetet ésszerűnek ítélte, gyilkosság elítélésével és 1882. június 30-án felakasztotta. A Garfield gerincét, amely a golyó által létrehozott lyukat ábrázolja, történelmi tárgynak tartja a washingtoni Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Múzeum.
