William McKinley elnök arra kéri a kongresszust, hogy hirdesse háborút Spanyolország ellen ezen a napon, 1898-ban.
1895-ben az Egyesült Államoktól kevesebb mint 100 mérföldre délre található Kuba megkísérelte megdönteni a spanyol gyarmati uralmat. A lázadók pénzügyi támogatást kaptak az Egyesült Államok magántulajdonosaitól, és Amerikát használtak olyan műveleti alapként, ahonnan támadtak. A spanyol katonaság brutális erővel reagált; Körülbelül 100 000 kubai civilek halt meg nyomorult körülmények között a spanyol koncentrációs táborokban 1895 és 1898 között. McKinley eredetileg megpróbálta elkerülni a Spanyolországgal folytatott fegyveres konfliktusokat, ám az amerikai média, Randolph Hearst újságíró vezetésével, McKinley-t gyengenek emlegette, és a népszerû érzelmekre támaszkodott. háború, amely a kubai állampolgárságot biztosítja.
1898. február 17-én a USS csatahajó MaineHavanna kikötőjében kikötve, két robbanás után megdöbbent; A fedélzeten 252 embert öltek meg. A médiában és a kormányban levő Hawks azonnal Spanyolországot vádolta, és McKinley elnök, a kubai-spanyol konfliktusban a semlegességre vonatkozó reményeit elhagyva, meghajolt a kongresszusi háborús felhívásoknak. (Később kiderült, hogy a robbanást a hibás lőszerek spontán meggyulladása okozta Maine.)
A gyors, sikeres haditengerészeti csata a Fülöp-szigeteken, valamint a hadsereg elfogása Santiagóban és Puerto Ricóban, a jövőbeli Theodore Roosevelt elnök és a Rough Riders együttese vezetésével négy hónap alatt véget vetett a spanyol-amerikai háborúnak, viszonylag kevés áldozattal. A gyors siker fellendítette az amerikai bizalmat, és további beavatkozáshoz vezetett a külügyekben annak érdekében, hogy felszabadítsák legalább az Egyesült Államok kormányának szemében az elnyomott nemzeteket, amelyek vágyakoznak a demokrácia és a függetlenség iránt. Noha McKinley és Roosevelt kortársai csodálatos kis háborúnak hívták, a spanyol-amerikai háborút a legtöbb történész a mai amerikai amerikai imperializmus háborújának tekinti.
