1997. július 1-jén éjfélkor Hong Kong visszatér a kínai uralomhoz olyan ünnepségen, amelyen Tony Blair brit miniszterelnök, Wales Charles herceg, Jiang Zemin kínai elnök és Madeleine Albright amerikai államtitkár vett részt. Néhány ezer Hong Kongers tiltakozott a forgalom ellenére, amely egyébként ünnepi és békés volt.
1839-ben Nagy-Britannia megszállta Kínát, hogy szembeszálljon az ország gazdasági, társadalmi és politikai ügyeibe való beavatkozással. A brit háború egyik első akciója Hong Kong elfoglalása volt, egy ritkán lakott sziget Délkelet-Kína partjainál. 1841-ben Kína átruházta a szigetet a briteknek a Chuenpi-egyezmény aláírásával, és 1842-ben aláírták a Nankingi Szerződést, amely hivatalosan véget vet az első ópiumháborúnak.
Nagy-Britannia új kolóniája kelet-nyugati kereskedelmi központként, valamint Dél-Kína kereskedelmi kapujaként és elosztóközpontként virágzott. 1898-ban Nagy-Britannia további 99 éves kormányzati engedélyt kapott Hongkong felett a pekingi második egyezmény alapján. 1984 szeptemberében, a többéves tárgyalások után, a britek és a kínaiak aláírták a hivatalos megállapodást, amely jóváhagyta a sziget 1997. évi forgalmát cserébe egy kínai ígéretet, hogy megőrizze Hongkong kapitalista rendszerét. 1997. július 1-jén Hongkong békésen átadásra került Kínának egy ünnepségen, amelyen számos kínai, brit és nemzetközi tisztségviselő vett részt. Az új hongkongi kormány vezetõje, Tung Chee Hwa az „egy ország, két rendszer” fogalmán alapuló politikát fogalmazott meg, megõrizve ezzel Hongkong ázsiai fõ kapitalista központ szerepét.
