Délután 4: 45-kor kb. 1,5 millió német csapatok támadják meg Lengyelországot, annak 1750 mérföldes határán, a német ellenőrzés alatt álló területe mentén. Ezzel egy időben a német Luftwaffe bomba robbant a lengyel repülőtereken, és a német hadihajók és U-hajók megtámadták a lengyel haditengerészeti erőket a Balti-tengeren. A náci vezető, Adolf Hitler szerint a tömeges invázió védekező akció volt, ám Nagy-Britannia és Franciaország nem voltak meggyőződve. Szeptember 3-án háborút hirdenek Németországgal szemben, megindítva a második világháborút.
Hitlernek Lengyelország meghódítása hozta Lebensraum, vagy „lakótér” a német nép számára. Terve szerint a „fajilag felette” németek gyarmatosítják a területet, és az őslakos szlávok rabszolgává válnak. A német terjeszkedés 1938-ban kezdődött, Ausztria annektálásával, majd 1939-ben folytatta a Szudéta és aztán az egész Csehszlovákia megszállását. Mindkettőt úgy hajtották végre, hogy a nagyhatalmakkal szembeni ellenségeskedéseket nem gyújtották meg, és Hitler remélte, hogy Lengyelországba való inváziója szintén legyen tolerálható.
Annak érdekében, hogy semlegesítsék azt a lehetőséget, hogy a Szovjetunió Lengyelország segítségére jusson, Németország 1939. augusztus 23-án aláírta a Szovjetunióval való visszavonási paktumot. A megállapodás titkos kikötésében az ideológiai ellenségek megállapodtak abban, hogy Lengyelországot megosztják közöttük. Hitler megparancsolta, hogy augusztus 26-án kezdődjön a lengyel invázió, de augusztus 25-én késleltette a támadást, amikor megtudta, hogy Nagy-Britannia új szerződést írt alá Lengyelországgal, és katonai támogatást ígért, ha megtámadják. A brit beavatkozás megakadályozása érdekében Hitler a propaganda és félrevezető információ felé fordult, állítva, hogy a németül beszélőket Lengyelország keleti részén üldözik. A közelgő támadástól tartva Lengyelország elkezdte csapatainak felhívását, ám Nagy-Britannia és Franciaország rábeszélte Lengyelországot, hogy halasztja el az általános mobilizációt augusztus 31-ig az utolsó árokban, hogy visszatartsa Németországot a háborútól.
Nem sokkal augusztus 31-én, dél után, Hitler másnap reggel 4: 45-kor kezdte az ellenségeskedéseket Lengyelország ellen. 8 órakor augusztus 31-én a lengyel egyenruhát viselő náci S. csapatok hamis inváziót indítottak Németországba, és számos kisebb létesítményt károsítottak a határ német oldalán. Egy maroknyi halott koncentrációs táborban fogva tartott rabot hagytak el lengyel egyenruhában, hogy bizonyítsák a feltételezett lengyel inváziót, amelyet a náci propagandisták megbocsáthatatlanul agresszióként nyilvánosságra hoztak.
Szeptember 1-én délután 4: 45-kor kezdődött az invázió. A náci diplomaták és a propagandisták csapkodtak a nyugati hatalmakkal folytatott ellenségeskedés elindítására, de szeptember 2-án Nagy-Britannia és Franciaország követelte, hogy Németország szeptember 3-ig vonjon vissza, vagy háborúval álljon szemben. 11 órakor szeptember 3-án lejárt a brit ultimátum, és 15 perccel később Neville Chamberlain brit miniszterelnök elindult a nemzeti rádióba, hogy ünnepélyesen bejelentsék, hogy Nagy-Britannia háborúban áll Németországgal. Röviddel ezután Ausztrália, Új-Zéland és India követett példát. Délután 17:00 után Franciaország háborút hirdetett Németországnak.
Lengyelországban a német erők szédítő ütemben haladtak előre. Katonai stratégiát alkalmaz villámháború, vagy „villámháború”, a páncélozott hadosztályok az ellenség vonalain és az ellenség izolált szegmensein keresztül sújtottak, amelyeket motorizált német gyalogosok vettek körül, és elfogtak, míg a páncélos A tankok előrementek, hogy megismételjék a mintát. Közben a kifinomult német légierő nem LuftwaffeElpusztította a lengyel légi képességeket, légi támogatást nyújtott a blitzkrieg számára, és válogatás nélkül bombázta a lengyel városokat az ellenség további terrorizálása érdekében.
A lengyel hadsereg képes volt egymillió embert mozgósítani, de minden tekintetben reménytelenül túllépte. Erős védekező pozíció helyett a csapatokat frontba rohanták, hogy szembeszálljanak a németekkel, és szisztematikusan elfogták vagy megsemmisítették. Szeptember 8-ig a német haderő elérte Varsó külterületét, és az invázió első hetében elérte a 140 mérföldet.
A lengyel fegyveres erők azt remélték, hogy elég hosszú ideig tartanak, hogy támadást lehessen kialakítani Németország ellen nyugaton, de szeptember 17-én a szovjet erõk támadtak keletre, és minden remény elveszett. Másnap Lengyelország kormánya és katonai vezetői elmenekültek az országból. Szeptember 28-án a varsói helyőrség végül átadta a könyörtelen német ostromot. Akkor Németország és a Szovjetunió megállapodást kötött a megszállási övezeteik felvázolásával. Történelmének negyedik alkalommal Lengyelországot elválasztották erősebb szomszédai.
Annak ellenére, hogy Németországgal szemben háborúk bejelentették, Nagy-Britannia és Franciaország kevés katonai erőfeszítést tett Lengyelország segítésére. Nagy-Britannia szeptember 4-én bombázta a német hadihajókat, de Chamberlain ellenállt maga a Németország bombázásának. Noha a németek csak 23 hadosztályt tartottak nyugaton Lengyelországban folytatott kampánya során, Franciaország nem indított teljes támadást, annak ellenére, hogy ezt a számot négyszeresére mozgósította. Franciaország némileg támadott a németországi határain, ám ezek az akciók Lengyelország vereségével véget vettek. Az azt követő hét hónapban néhány megfigyelő Nagy-Britanniát és Franciaországot azzal vádolta, hogy „hamis háborút” folytattak, mivel néhány tengeri drámai brit-német összecsapás kivételével nem került sor nagyobb katonai fellépésre. Az ellenségeskedés azonban 1940-ben exponenciálisan eskalauzosodott, amikor Németország áprilisi inváziója Norvégiába, májusban pedig inváziója indult az Alacsony országokba és Franciaországba.
1941 júniusában Hitler megtámadta a Szovjetuniót, megszakítva a Szovjetunióval szembeni népszavazását, és Németország lefoglalta Lengyelországot. A német megszállás alatt közel hárommillió lengyel zsidót öltek meg a náci halálos táborokban. A nácik is szigorúan üldözték a szláv többséget, deportáltak és kivégeztek a lengyeleket az intelligencia és a lengyel kultúra elpusztítására. Egy nagy lengyel ellenállási mozgalom ténylegesen harcolt a megszállás ellen a száműzetésben lévő lengyel kormány segítségével. Számos száműzött lengyelek is harcoltak a szövetséges ügyért. A szovjetek befejezték Lengyelország felszabadítását 1945-ben és kommunista kormányt hoztak létre a nemzetben.
