Hat nappal Hu Yaobang, a Kínai Kommunista Párt reformra gondolkodó vezetőjének halála után mintegy 100 000 diák gyűl össze a pekingi Tiananmen téren Hu emlékére emlékezni és elégedetlenségüket kifejezni Kína tekintélyes kommunista kormányával szemben. Másnap Hu Yaobang hivatalos emlékműhelyét tartották a Tiananmen Népi Nagyteremben, és a hallgatók képviselői petíciót küldtek a Nagyterem lépcsőire, és felszólítottak arra, hogy találkozzanak Li Peng miniszterelnökkel. A kínai kormány elutasította az ilyen találkozót, ami az egész országban a kínai egyetemek általános bojkottjához vezetett, és széles körben felszólította a demokratikus reformokat.
Figyelembe véve a tömeges tüntetések erőszakos elnyomására vonatkozó kormány figyelmeztetéseit, a több mint 40 egyetem hallgatói április 27-én kezdtek menetelést Tiananmenbe. A hallgatókhoz munkások, értelmiségiek és köztisztviselők csatlakoztak, és május közepére több mint egymillió ember töltötte meg A tér, a kommunista vezetõ Mao Zedong 1949-es Kínai Népköztársaság kikiáltásának helye. Május 20-án a kormány hivatalosan kijelentette a harci törvényt Pekingben, és csapatokat és tankokat hívtak be a disszidensek szétszórására. Nagyon sok diák és polgár akadályozta meg a hadsereg előrehaladását, és május 23-ig a kormányzati erők visszahúzódtak Peking peremére.
Június 3-án, a tüntetések lezárására és a demokratikus reformok eszkalálódására irányuló felhívások betartásával, a csapatok parancsot kaptak a kínai kormánytól, hogy minden áron vonják vissza Tiananmenet. A következő nap végére a kínai csapatok erőszakkal tisztították meg a Tiananmen tért és Peking utcáit, tüntetők százainak meggyilkolásával és tüntetők ezrei és más gyanúsított másként gondolkodók letartóztatásával. A kormányos fellépés utáni hetekben ismeretlen számú disszidens kivégzése történt, és a kommunista kemény vonalvezetők szilárdan irányították az országot.
A nemzetközi közösség felháborodott az esemény miatt, és az Egyesült Államok és más országok által bevezetett gazdasági szankciók Kína gazdasága hanyatláshoz vezettek. 1990 végére azonban a nemzetközi kereskedelem újraindult, részben annak köszönhetően, hogy Kína több száz bebörtönzött disszidens szabadon engedte.
