Tartalom

• Slobodan Milosevic
• Radovan Karadzic
• A BOSZNIA ELLENŐRZÉSÉRE VONATKOZÓ HATÁLY
• SREBRENICA MASSACRE
• NEMZETKÖZI VÁLASZ
• BOSNIA GYAKOR

1992 áprilisában a Bosznia-Hercegovina Jugoszláv Köztársaság kormánya kijelentette függetlenségét Jugoszláviától. Az elkövetkező néhány évben a boszniai szerb erők a szerb uralom alatt álló jugoszláv hadsereg támogatásával szörnyű bűncselekményeket követtek el a bosnyák (bosnyák muszlim) és a horvát civilek ellen, mintegy 100 000 ember halálát eredményezve (ezek közül 80% -ban bosnyák). 1995.

Slobodan Milosevic

A második világháború után Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Horvátország, Szlovénia és Macedónia balkáni állama a Jugoszlávia Szövetségi Népi Köztársaság részévé vált. A régi jugoszláv vezető, Josip Broz Tito 1980-as halála után a különböző jugoszláv köztársaságok egyre növekvő nacionalizmusa azzal fenyegetőzött, hogy szétválják uniójukat.

Ez a folyamat az 1980-as évek közepe után fokozódott, a szerb vezető Slobodan Milosevic felbukkanásával, aki elősegítette a Bosznia és Horvátország szerbjei, valamint a horvát, bosnyák és albán szomszédok közötti elégedetlenséget. 1991-ben Szlovénia, Horvátország és Macedónia kijelentette függetlenségét.

Az azt követő horvátországi háború alatt a szerb uralom alatt álló jugoszláv hadsereg brutális összecsapásokban támogatta ott a szerb szeparatistákat a horvát erőkkel.

Radovan Karadzic

Bosznia-szerte 1971-ig a muzulmánok képviselték a legnagyobb egyedüli népességet. További szerbek és horvátok emigráltak az elkövetkező két évtizedben, és egy 1991-es népszámlálás során körülbelül 4 millió lakosú boszniai lakosság 44% boszniai, 31% szerb és 17% horvát volt.

Az 1990 végén tartott választások koalíciós kormányt eredményeztek, amely a három nemzetiséget képviselő pártok között (nagyjából a népesség arányában) és a bosnyák Alija Izetbegovic vezetésével jött létre.

Az országon belül és kívül feszült feszültségek miatt a boszniai szerb vezetõ, Radovan Karadzic és Szerb Demokratikus Pártja kilépett a kormánytól, és 1992. március 3-án, a népszavazás szavazása után (amelyet Karadzic pártja blokkolt) megalapította saját „Szerb Nemzetgyûlését”. sok szerb lakott terület), Izetbegovic elnök kihirdeti Bosznia függetlenségét.

A BOSZNIA ELLENŐRZÉSÉRE VONATKOZÓ HATÁLY

A boszniai szerbek nemcsak Bosznia függetlenségének megszerzésére törekedtek, hogy egy domináns szerb állam részévé váljanak a Balkán „Nagy-Szerbiában”, amelyet a szerb szeparatisták már régóta elképzeltek.

1992. május elején, két nappal azután, hogy az Egyesült Államok és az Európai Közösség (az Európai Unió elődje) elismerték Bosznia függetlenségét, a bosnyák szerb erők Milosevic és a szerb uralom alatt álló jugoszláv hadsereg támogatásával Bosznia felrobbantásával kezdték meg támadásaikat. főváros, Szarajevó.

Megtámadták a boszniaki uralom alatt álló keleti boszniai városokat, köztük Zvornikot, Focát és Visegrádot, egy brutális folyamatban, amelyet később „etnikai tisztításnak” neveztek el, a boszniaki polgárokat kiszorították a régióból (az etnikai tisztítás abban különbözik a népirtástól, hogy elsődleges célja az egy embercsoport egy földrajzi területről való kitoloncolása, nem pedig annak a csoportnak a tényleges fizikai megsemmisítése, annak ellenére, hogy ugyanazokat a módszereket lehet alkalmazni (beleértve a gyilkosságot, a nemi erőszakot, a kínzást és a kényszerű elmozdulást).

Noha a bosnyák kormányzati erők megpróbálták megvédeni a területet, néha a horvát hadsereg segítségével, a boszniai szerb erők 1993 végére az ország majdnem háromnegyedét irányították, és Karadzic pártja létrehozta saját Srpska Republika területét. Kelet. A boszniai horvátok többsége elhagyta az országot, míg a jelentős boszniai népesség csak kisebb városokban maradt.

Számos béke javaslat egy horvát-boszniai föderáció és a boszniai szerbek között kudarcot vallott, amikor a szerbek megtagadták bármely terület felmondását. Az Egyesült Nemzetek nem volt hajlandó beavatkozni a boszniai konfliktusba, de a menekültügyi főbiztos vezette kampány humanitárius segítséget nyújtott sok kitelepített, alultáplált és sérült áldozatának.

SREBRENICA MASSACRE

1995 nyarára három keleti boszniai Srebrenica, Zepa és Gorazde város maradt a bosnyák kormány ellenőrzése alatt. Az Egyesült Államok1993-ban ezeket a enklávekat „biztonságos menedéknek” nyilvánította, a nemzetközi békefenntartó erők leszerelésére és védelmére.

1995. július 11-én azonban a boszniai szerb erõk elõrehaladtak Srebrenicán, legyőzve az ott felállított holland békefenntartó erők zászlóalját. A szerb erõk ezt követõen elválasztották Srebrenicán a bosnyák civileket, buszokra tetve a nőket és a lányokat, és eljuttatva őket a bosnyák által tartott területre.

Néhány nőt megerőszakolták vagy szexuálisan bántalmaztak, míg a hátramaradt férfiakat és fiúkat azonnal meggyilkolták, vagy tömeggyilkossági helyekre szállították. A szerb erők által Srebrenicán elpusztított bosnyákok becslései körülbelül 7000-től több mint 8000-ig terjednek.

Miután a boszniai szerb erők ugyanazon hónapban elfogták Zepát, és bomba robbant fel a zsúfolt Szarajevói piacon, a nemzetközi közösség erőteljesebben kezdett reagálni a folyamatban lévő konfliktusra és annak egyre növekvő polgári halálesetekre.

1995 augusztusában, miután a szerbek megtagadták az Egyesült Államok ultimátumának való megfelelést, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) három hétig összekapcsolta a bosnyák és a horvát erők erőfeszítéseit a boszniai szerb pozíciók bombázásával és egy földi támadással.

Mivel Szerbia gazdasága az Egyesült Államok kereskedelmi szankcióinak és a katonai erőknek a három év háború utáni bántalmazása alatt állt, Milosevic beleegyezett abba, hogy októberben tárgyalásokat kezd. Az USA által szponzorált, 1995 novemberében Daytonban (Ohioban) tartott béketárgyalások (amelyekbe Izetbegovic, Milosevic és Franjo Tudjman horvát elnök tartozott) egy horvát-boszniai föderáció és egy szerb köztársaság között felosztott föderált Bosznia létrehozását eredményezte.

NEMZETKÖZI VÁLASZ

Noha a nemzetközi közösség kevéssé tette el a boszniai bosnyákok és horvátok ellen elkövetett szisztematikus atrocitások megakadályozása érdekében, aktívan keresett igazságosságot azok ellen, akik elkövetik őket.

1993 májusában az Egyesült Államok Biztonsági Tanácsa létrehozta a volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntetőtörvényszékét (ICTY) Hágában, Hollandiában. Ez volt az első nemzetközi bíróság a 1945-46-os nürnbergi peres eljárások óta, és az első, amely a háborús bűncselekmények között üldözi a népirtást.

Radovan Karadzic és a boszniai szerb katonai parancsnok, Ratko Mladic tábornok azok között voltak, akiket az ICTY népirtás és más emberiség elleni bűncselekmények miatt vádolt.

Az ICTY végül 161 személyt vádol a volt Jugoszlávia konfliktusa során elkövetett bűncselekményekkel szemben. A népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos, 2019-ben a bíróság előtt Milosevic saját védőügyvédje volt; rossz egészsége hosszú késésekhez vezetett a tárgyalásban, amíg 2019-ben meghaltnak találták börtönének cellájában.

BOSNIA GYAKOR

2019-ben a Nemzetközi Bíróság a Bosznia Szerbia ellen indított történelmi polgári peres ügyben hozta határozatát. Bár a bíróság a Srebrenica népirtás mészárlását hívta fel és azt mondta, hogy Szerbia megakadályozhatta volna és kellett volna, és megbüntette azokat, akik elkövették, Szerbia bűntudatot nyilvánította maga a népirtás miatt.

A több mint négy évig tartó és közel 600 tanú vallomására vonatkozó tárgyalás után az ICTY Mladicet, akit „Bosznia mészárosnak” neveztek, 2019 novemberében népirtásban és más emberiség elleni bűncselekményekben bűnösnek találta. A bíróság elítélte a 74 - a börtönben élő korábbi tábornok. Karadzic háborús bűncselekményekkel szembeni elmúlt évi ítéletének nyomán Mladic régóta elhalasztott ítélete az ICTY utolsó jelentős büntetőeljárása volt.