Tartalom
Az 507-es B. C. évben az athéni vezető Cleisthenes bevezette a politikai reformok rendszerét, amelyet demokratianak vagy „a nép uralmának” neveztek ( demók, "Az emberek" és Kratos, vagy „hatalom”). Ez volt az első ismert demokrácia a világon. Ez a rendszer három különálló intézményből állt: az ekklesia, egy szuverén irányító testület, amely törvényeket írt és diktált a külpolitikát; a bulle, a tíz athéni törzs és a dikasteria képviselőinek tanácsa, a népszerű bíróságok, amelyekben a polgárok az lottón kiválasztott esküdtek egy csoportja előtt vitatták meg az ügyeket. Noha ez az athéni demokrácia csak két évszázadig fennmaradna, Cleisthenes, a „Demokrácia atyja” általi feltalálása volt az ókori Görögország egyik tartós hozzájárulása a modern világhoz. A közvetlen demokrácia görög rendszere előkészíti az utat a reprezentatív demokráciák számára szerte a világon.
Ki szavazhatott az ókori Görögországban?
„Demokráciában” - írta Herodotus görög történész -, először is, az erények legcsodálatosabb, a törvény előtti egyenlőség. ”Igaz volt, hogy Cleisthenes demokratia eltörölte az atheniai arisztokraták politikai különbségeit, akik már régóta monopolizálták a politikai döntéshozatali folyamat, valamint a közép- és munkásosztályú emberek, akik a hadseregből és a haditengerészetből álltak (és akik kezdeti elégedetlensége volt az oka annak, hogy Cleisthenes először bevezette reformjait). A Herodotos által leírt „egyenlőség” azonban az ókori Görögországban az athéni népesség egy kis részére korlátozódott. Például Athénban a 4. század közepén körülbelül 100 000 polgár volt (az athéni állampolgárságot csak férfiak és nők korlátoztak, akiknek a szülei szintén Athén állampolgárok voltak), körülbelül 10 000 metoikoi vagy „tartózkodó külföldiek” és 150 000 rabszolgák voltak. Ezen emberek közül csak a 18 évnél idősebb férfi állampolgárok voltak a bemutató részei, vagyis csak körülbelül 40 000 ember vett részt a demokratikus folyamatban.
Az ekklesia hatalma az osztrákizmus volt, amelyben egy állampolgárt tíz évre ki lehetett hajtani Athénból.
Az Ekklesia
Az athéni demokrácia három fontos intézményből álló közvetlen demokrácia volt. Az első az ekklesia, vagy az Assembly, az athéni szuverén irányító testület volt. A demonstrációk bármely tagja - a 40 000 felnőtt férfi állampolgár közül bármelyik - üdvözölte az ekklesia ülésein, amelyeket évente 40 alkalommal tartottak az Akropolistól nyugatra fekvő domboldalon, Pnyx néven. (Mindössze 5000 ember vett részt a Közgyűlés minden ülésén; a többi a hadseregben vagy a haditengerészetben szolgált, vagy a családjuk támogatására dolgozott.) Az üléseken az ekklesia döntéseket hozott a háborúról és a külpolitikáról, írt és felülvizsgált törvényeket, valamint jóváhagyta vagy elítélte a tisztviselők magatartását. (Az ekklesia hatáskörei között szerepelt az ausztrákizmus, amelyben egy polgárt tíz évig ki lehet számolni az athéni városi államból.) A csoport egyszerű többséggel döntött.
A Boule
A második fontos intézmény a boule vagy az Ötszáz Tanács volt. A bulle 500 emberből álló csoport volt, tíz Athén törzsből mindegyikből 50-en, akik egy évig szolgáltak a Tanácsban. Az ekklesia-val ellentétben a húslemez minden nap találkozott, és a kormányzás gyakorlati munkáját végezte. Felügyelte a kormányzati dolgozókat, és olyan dolgokért volt felelõs, mint a haditengerészet (triremes) és a hadsereg lovak. Beszélt más városi államok nagyköveteivel és képviselőivel. Legfontosabb feladata annak eldöntése volt, hogy az ekklesia előtt milyen ügyekben kerüljön sor. Ily módon a gömb 500 tagja diktálta, hogyan fog működni az egész demokrácia.
A hírlevél pozícióit sorsolással, és nem választással választották meg. Ennek oka az volt, hogy a véletlenszerű lottózás elméletileg demokratikusabb volt, mint a választás: a tiszta esélyt végül nem befolyásolhatják olyan dolgok, mint a pénz vagy a népszerűség. A lottórendszer megakadályozta az állandó tisztviselõi osztály létrehozását is, akiknek kísértésük lehet, hogy a kormányt felhasználják elõrehaladásukhoz vagy gazdagításukhoz. A történészek azonban úgy érvelnek, hogy a gömbválasztás nem mindig csak véletlen kérdése. Megjegyzik, hogy a gazdag és befolyásos emberek - és hozzátartozóik - sokkal gyakrabban szolgálnak a Tanácsban, mint valószínűleg egy valóban véletlenszerű lottón.
A Dikasteria
A harmadik fontos intézmény a népszerû bíróságok, vagy a diktatika volt. Minden nap több mint 500 zsűri választott ki a 30 évesnél idősebb férfi állampolgárok közül. Arisztotelész az összes demokratikus intézmény szerint azzal érvelt, hogy a diktatika „a legjobban járult hozzá a demokrácia erősségéhez”, mivel a zsűri szinte korlátlan hatalommal rendelkezik. Athénban nem volt rendõrség, tehát maguk a demosok indították bírósági ügyeket, az ügyészség és a védekezés mellett érveltek, és ítéleteket és ítéleteket hoztak többségi szabály szerint. (Nem álltak rendelkezésünk arról sem, hogy milyen ügyeket lehet vád alá vonni, vagy mi nem, és mi nem mondható el a tárgyalás során. Így az athéni állampolgárok gyakran használták a diktatikát ellenségeik büntetésére vagy zavarba hozására.)
Az esküdteknek bért fizettek munkájukért, hogy a munka mindenki számára elérhető legyen, és ne csak a gazdagok számára (de mivel a bér alacsonyabb volt, mint amit egy nap átlagos munkavállaló keresett, a tipikus esküdt egy idős nyugdíjas volt). Mivel az athéniak nem fizettek adót, ezekért a kifizetésekhez a pénzt vámokból, szövetségesektől származó hozzájárulásokból és a metoikoira kivetett adókból származott. E szabály alóli kivétel a leitourgia vagy a liturgia volt, amely egyfajta adó volt, amelyet a gazdag emberek önként fizettek nagyobb polgári vállalkozások szponzorálására, például egy haditengerészeti hajó fenntartására (ezt a liturgiát nevezték el a hármasságnak) vagy játék vagy kórus előadás a város éves fesztiválján.
Az athéni demokrácia vége
Kr. E. 460 körül, Periklész általános vezére alatt (a tábornokok az egyetlen megválasztott, de nem kinevezett köztisztviselő között voltak) az athéni demokrácia olyan fejlõdésbe kezdett, amelyet arisztokráciának neveznénk: annak a szabálynak, amelyet Herodotos „az egyetlen embernek” neveztek , bár a legjobb. ”Bár a demokratikus eszmék és folyamatok nem maradtak fenn az ókori Görögországban, azóta befolyásolják a politikusokat és a kormányokat.
A modern reprezentatív demokráciákban, szemben a közvetlen demokráciákkal, vannak olyan állampolgárok, akik olyan képviselõkért szavaznak, akik a nevükben törvényeket hoznak létre és hajtanak végre. Kanada, az Egyesült Államok és Dél-Afrika mind példák a mai reprezentatív demokráciákra.
